Mit tett maga Ráckevéért?

Nem telik el nap, hogy ne kelljen beszámolni valamilyen városcsúfító állapotról vagy rombolásról Ráckevén. Az amúgy is csúfságos városképet  az elhanyagolt, lepukkadt épületek, utcák sora adja és naponta „gyönyörködteti”  a járókelőket, ami a mindenkori polgármester és gyülekezete mementójának tekinthető. A lakosság jelentős része egyébként meg így érzi jól magát, sőt, még harcol is érte, nehogy valaki szót is merjen emelni a város pusztulása ellen. „Mit tett maga Ráckevéért?”  azonnali kérdés egyike hangzik el valamelyik Ráckevéért együtt tájékozatlan szájából.  

Válaszolni sem lenne érdemes a kérdésre, mert a beszűkült látásmód miatt még a szódásüveg alja vastagságó szemüvegen keresztül sem látná meg a szerencsétlen a városi valóságot. Ráadásul, a kivételektől eltekintve azonnal kiderülne az is, hogy nagyon sok nagyszájú kérdező nem tett semmit vagy csak éppen piszmogott valamit azért, hogy elmondhassa mekkora ráckevei, Ráckevéért együtt. Másrészt értelmetlen a vita is, mert a hanyagságot, az ármányt és a korrupció majd minden elemét a többség elsajátította már régen, hisz csak így juthat előbbre vagy hogy egyáltalán fenntarthassa napi életét. A városban kialakult belterjesség olyan alma, amibe beleharapva maga Hófehérke sem ébredt volna fel még akkor sem, ha  Ráckeve jelenlegi polgármestere kérte volna élettársának, és csókját lehelte volna H.fehérke implantátummal feltöltött ajkára. Márpedig közszájról is tudott, hogy a polgármester nem a bányában dolgozik együtt a törpékkel, ezért az efféle ajkak vonatkozásában a Hivatalon belül két alkalommal is nagy sikereket ért el nem is olyan régen, és a város pusztulása ellenére láthatóan élvezi a belterjességből fakadó városi bizalmat is. Inkább a halálfélelem, mintsem a csók okán  szinte mindenki kerüli is azt az almát, jó az úgy belterjesen, beállnak inkább a rikácsolók vagy az én el nézem neked, te elnézed nekem népes táborba.

Ennek eredményeként jutott el a város odáig, hogy bagatell összegért (Nettó 3 millió 780 ezer Ft) egy képviselő cégéhez került a volt mozi mindenestől. Az épület ennyi pénzért a város közösségének tulajdonában is lerohadthatott volna arra a szintre, ahogy most ott áll a maga szépséges ráckevei valóságában. Aztán ott van a helyiek szerint belvárosnak nevezett valami rettenet, ami egy-két kivételtől eltekintve lelakott, elhanyagolt házakból áll, de minden jel szerint ez így jó, és örömteli a többségnek. Ez mégiscsak a belváros.

És persze itt is sikeresen bevásároltak annak idején a képviselők vagy valamelyik közeli ismerősnek került a kezébe némi műemlék-féle, vagy más épület. Ők sem haraptak az almába. Néhány házikó esetében a tisztaszobából  átalakított „míves” socond hand turi szintjére lebutított üzletszerű helyiségekben itt-ott feltűnik a computerek világából valamilyen jövőbe mutató értelem is.  A meglehetős groteszk kép kívülről mutatja az eltelt 20 évet és ráckevei jelenét, de leginkább a jövő képének számító tanulás, könyvek, kultúra és belső tudás brutális hiányát. Ahogy mutatja a városvezetés, de legfőbb a polgármester hanyagságát, nemtörődömségét és hallatlan felkészületlenségét az a turisztikai kiadvány, amelyben ma, a belvárost leginkább romboló, romos, ocsmány kinézetű valamikori neves étteremről azt a látszatot kelti, mintha az máig üzemelő középkori helyiség lenne.  Így csalogatva a turistát egy jó ebéd elköltésére, aki aztán a helyszínre érve döbben rá, hogy átverte a köszöntőt jegyző ráckevei polgármester.

„Korábban Zöldfa vendéglőnek is nevezték, amelyet majdnem lebontottak, de a bontás során előkerültek reneszánsz ablaktöredékei, ezért megmenekült az enyészettől és felújították”   

Aztán, amikor az ember nyugodtnak tűnő, járda nélküli vagy összevissza barkácsolt járdákkal tűzdelt mellékutcába kezd sétálni, és abban reménykedik, hogy az eddigi tudatlan városvezetők keze a természet adta szépséget csaknem pusztították le úgy, mint magát Ráckevét, hát ismét meglepetés éri. Igen, odáig is elért a kezük, pontosabban a hanyagságuk. Mert tudatlanságukban és a felkészületlenségük miatt fel sem merült feladatként, hogy a természetes környezetben nagyobb figyelemmel, óvatossággal és szakértelemmel kell az értékeket megőrizni még akkor is, ha az „csak” egy fa.

De láthatóan ez sem megy, itt még ez is nagy, áthidalhatatlanul nagy feladat a polgármesternek, és az irányítása alá tartozóknak.  Nem is csoda, hogy ahol ilyen városvezetés működik hosszú évek óta, ott a lakosság egyre nagyobb része válik igénytelen, rikácsoló papagájjá, „mit tett maga Ráckevéért?”, miközben a kalitkáját sosem hagyja el, csak rikácsolja, és rikácsolja a kérdést. A város meg pusztul, mint ahogy a fennhangon dicsőített városi jelkép, a Savoyai kastély is, ami lassan a ’70-es évek előtti állapotába kerül….hirdetve és keresztmetszetét adva Ráckeve mai városvezetői, városi, építészeti állapotának.

Szerencsére a természet teszi a dolgát, minden évszakban hozza a maga természetes szépségét, legalább egy kis büszkeségre való ok azért maradt.

"Ki gépen száll fölé, annak térkép e táj...." 

Oldal: Mit tett maga Ráckevéért?
FORRÁSPONT online - © 2008 - 2024 - forraspont.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat