Stégem, stégem, mondd meg nékem….

A város 2011. évi költségvetésének tervezésekor  nem túl nagy vita után úgy döntött a képviselő-testület, hogy a ma RÁVÜSZ-re keresztelt Kft-nek adja át a köztulajdonban lévő lakásokat azok minden nyűgével, bajával együtt. És persze a bevételnek is oda kell érkezni, ami Szadai József szerint évente 9 milliót jelentett a büdzsének.  Mérges is volt a polgármester akkoriban a testületre, szúrósan jegyezte meg, hogy majd gondoljanak a képviselők arra a 9 millióra, amikor a 2012-es költségvetés összeállítására kerül sor. Hát bizony hiányzik manapság az a pénz, de az igazat megvallva hiányzik mellé még vagy 300 millió Ft, évente. Miért is? Mert a Szadai Józsefnek (is) köszönhető  500 millió Ft-ot erősen túlhaladó hitelállomány pénzügyi fedezet nélkül ketyeg. Hogy tavaly, tavalyelőtt és még előtte évekre visszamenőlegesen miért nem jutott eszébe a város büszkeségének számító, mérlegképesen is gondolkodni tudó szeretett vezérnek a 9 millióval szemben az a koszos 300 millió szükséges bevétel, hát emberfia sincs, aki megmagyarázhatná. Talán nem is annyira fontos neki, vagy nem volt ott azon a mérlegképes tanórán, amikor éppen valamelyik félőrült közgazda-féle elmagyarázta a zöldfülűeknek, hogy  a kreatív könyveléssel, a város vagyonának elherdálásával és a fejlesztések elmaradásával legfeljebb Ráckevéig lehet eljutni. Oda, „ahol érdemes kikötni”! Hát igen, ebben az istenáldotta szlogenben minden benne van, ami Ráckevéről elmondható vagy látható, tapasztalható. Csodavilág ez, kérem szépen. Valós és átvitt értelemben egyaránt. Kikötni ott, ahol nincs is kikötő.

Tipikus könyvelői feladat, üzemi szinten ebből az állapotból kell kihozni némi nyereséget, de adózni ne kelljen. Az ilyen ügylet Ráckevén teljesen normális, évek óta tartó folyamat. Wasser rengeteg, kikötő meg sehol.

Pontosabban van, csak használhatatlan. Az egyik azért, mert alatta a mederfenék veszélyes a hajók számára, másrészt éppen ott van, ahol nincs is értelme, telefonfülke a sivatag közepén. A másik kikötőt bezárta a vízi rendőrség, hajóval kikötni tilos. Egyetlen hely maradt a turisták fogadására, az pedig egy stégnek is csak nagy jóindulattal nevezhető valami.

Itt érezhet először talajt a lába alatt az, aki veszi a bátorságot, és kilép a biztonságot jelentő imbolygó hajójából.  Ide várják a Balabán nevű sétahajó utasait is. Vagy a Dunáról a Savoyai kastélyba csalogatott esküvői násznépet a menyasszonnyal együtt, szőröstől-bőröstől. Igazi ráckevei sikertörténet. Egy kikötésre teljességgel alkalmatlan, életveszélyes stégen fogadott násznép egy omladozásig lepusztított nemesi kastélyban szórhatja el a pénzét.  Hagy szórja! Elvégre ő túlélte a stéges kalandot, akár be is szakadhatott volna alatta szinte bármelyik deszka. És jól jár az éttermes is, meg a kastély üzemeltetője, dől a lé.

Csurran-csöppen a Balabán hajót üzemelő Duna Baráti Körnek is valami. Hajó, kastély, étterem, milyen érdekes….vezetőik mind a Baráti Kör tagja. A kör bezárult. És furcsa módon a vízi rendőrség sem vesz észre semmit, mintha sose kötne ki a stégnél  semmilyen hajó. Aztán az egy stég különben is, ők meg csak kikötőt zárhatnak be vagy tilthatják meg annál a kikötést.  Láthatóan működik  a hűbéres rendszer a városban, aggódni nem kell. A helyi bárók jó kapcsolatot ápolnak a polgármesterrel, aki hétszilvafás nemesként befogadottja annak a körnek. És ha így van, akkor az a stég életveszélyesen is maradhat egyelőre, majd egymás között elintézik, ha lenne valami baleset vagy valamilyen balhé a kikötés miatt.

Különben sem lehet az a borzalom magánkézben, kikötő meg eleve nem, törvény mondja ki a verdiktet. Akkor meg tartsa karban a város! Ahogy 2010-ben már egyszer nekifutottak a  feladatnak. Akkor a városi Kft ügyvezetője kapott testületi parancsot, hogy mérje fel a Savoyai stéget (is), hogy mennyi faanyag kell a rendbetételéhez. Osszon, szorozzon és csinálja meg a munkát derék és hadra fogható embereivel, majd pedig ahogy kell, hát számlázza ki az egészet a Savoyai üzemeltetőjének. Levendovszky Tihamér tette is a dolgát, aztán ahogy nála és Ráckevén a város vezetőinél megszokott dolog, maradt minden a régiben. Mert sajnos se a Kft-nek, se Ráckeve városának, se a Savoyainak nem volt 80 ezer Ft-ja az életveszélyes stég kijavítására. És onnan kezdve mindenki nagyon boldogan élt, és még él ma is a hagyományai szerint, lelakni mindent, lepusztítani mindent.  Aztán a lepusztított város büszkeségének számító polgármester sűrű  hiányosságait leplezendő nagy nyavalygásba kezdhet megint, hogy még az a kilenc millió is hiányzik a kasszából, amit a gazdátlan, és brutálisan lelakott, a kiköltözésnél néha  a beépített konyhabútort is ellopott közlakások bérlete után kapott a város. 

Oldal: Stégem, stégem, mondd meg nékem
FORRÁSPONT online - © 2008 - 2024 - forraspont.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat